Amit ma posztolsz, holnap rád találhat – Kiberkutatás, OSINT és a magánszféra határai
Mi az az OSINT, és miért beszél róla mindenki?
Az OSINT (Open Source Intelligence), azaz nyílt forrású hírszerzés olyan információgyűjtési technikák összessége, amelyek kizárólag nyilvánosan elérhető adatokra támaszkodnak. Ezek lehetnek közösségi médiás bejegyzések, céges nyilvántartások, képfeltöltések, videók, fórumok, vagy akár a Google Térkép – minden, ami bárki számára elérhető.
Eredetileg katonai, hírszerzési és bűnüldözési célokra használták, de ma már a HR-esek, adatkutatók, újságírók és hacktivisták eszköztárának is része. És igen, a szomszéd is használhatja, ha kíváncsi, mikor költöztél haza Londonból.
Hol a határ? – Információgyűjtés vagy zaklatás?
A digitális lábnyomunk nyomon követése sokáig csak a techguruk terepe volt. Ma már azonban akár egy középiskolás is képes pár óra alatt profilozni valakit: közösségi oldalakról, kommentekből, fotók EXIF-adatából, álláshirdetéseidből, vagy LinkedIn-ön közzétett sikereidből.
Ez azonban felveti a kérdést: mikor válik az információgyűjtés jogsértővé? Jogilag nézve a nyilvános adatgyűjtés addig megengedett, amíg nem történik vele visszaélés (pl. fenyegetés, zaklatás, adathalászat). De a magánszféra határa nemcsak a törvényeken múlik – az erkölcsi, társadalmi határok is gyorsan változnak.
OSINT a gyakorlatban: HR, rendőrség, újságírók
HR-es szűrés: Az állásra jelentkezők online jelenlétének átvilágítása mára megszokott gyakorlat. A probléma akkor kezdődik, ha a döntés nem a szakmai alkalmasság, hanem a politikai nézet vagy magánéleti részlet alapján történik.
Rendőrségi OSINT: A hatóságok jogszerűen alkalmazhatják nyilvános adatok elemzésére – például eltűnt személyek kereséséhez, bűncselekmények előkészítésének nyomon követésére. Itt azonban szükséges a szabályozott keret és az arányosság elve.
Oknyomozó újságírás: A nyilvánosan elérhető dokumentumok és közösségi információk szisztematikus gyűjtése segíthet visszaélések feltárásában – de az etikai dilemmák itt is jelen vannak.
A magánszféra védelme – van még értelme?
A digitális korszakban a magánszféra nem eltűnt, hanem átalakult. Nem az a kérdés, hogy megvédhető-e minden adatunk, hanem az, hogy milyen szinten vállalunk kitettséget. Egy rosszul beállított Facebook-profil, vagy egy nyilvános Insta-sztori akár évekkel később is visszaköszönhet egy állásinterjún.
A GDPR és a magyar infotörvény keretet ad a személyes adatok védelmére – de ezek a keretek nem mindig tudják felvenni a versenyt a technológiai gyakorlatokkal. A profilalkotás, célzott hirdetések, vagy akár az MI-alapú keresések egyre kevésbé láthatóvá teszik, mit tudnak rólunk.
Mit tehet az, aki nem akar látható lenni?
Állítsd privátra a profiljaidat, és rendszeresen ellenőrizd, mit látnak rólad mások.
Külön e-mail címeket használj munkára, regisztrációra és magáncélokra.
Ne ossz meg tartalmat valakiről engedély nélkül – más magánszférája is számít.
Ha valaki visszaél a rólad gyűjtött adatokkal, jogorvoslattal élhetsz: NAIH-bejelentés, rendőrségi feljelentés.
Zárszó: OSINT – eszköz vagy veszély?
Az OSINT nem ördögtől való. Használható jó célra – tudatosításra, nyilvánosságra, vagy akár a saját adatvédelmi tudatosságod növelésére is. A kérdés mindig az: ki, mit és milyen céllal gyűjt. A digitális világban nincs láthatatlansági köpeny – de lehet tudatosság és felelősség. És ez az, amiben minden felhasználónak van mozgástere.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése