4. rész: A platform is nevel? – Piaci szereplők felelőssége és a gyermekek digitális jogai

„Gyermeked életkora alapján ezt a videót ajánljuk” – mondja az algoritmus. De ki áll mögötte? Ki tanította? És milyen érdekeket szolgál, ha nem a gyermekét?

A digitális platformok – a közösségi média, a videómegosztók, a keresőmotorok, az online játékok – nem csupán szolgáltatók: aktív formálói a gyermekek digitális valóságának. A figyelmet mérik, az adatot gyűjtik, a viselkedést befolyásolják. Olyan szereplők, amelyek döntései alapjaiban befolyásolhatják a gyermekek fejlődését – miközben alig vonhatók felelősségre.

A gyermekek nemcsak fogyasztói, hanem célpontjai is a digitális ökoszisztémának. És épp ezért az uniós és nemzetközi jog is egyre nagyobb hangsúlyt fektet a platformok szabályozására.

A Digitális Szolgáltatásokról szóló Rendelet (DSA) például előírja, hogy:

·         A „nagyon nagy online platformoknak” (VLOP) rendszeres kockázatértékelést kell készíteniük, különös tekintettel a kiskorúakra;

·         Tilos számukra profilalkotás alapján célzott reklámot megjeleníteni gyermekeknek;

·         Biztosítaniuk kell a panaszkezelési mechanizmusokat, moderálási irányelveket, átláthatóságot;

·         És lehetőség szerint életkori azonosítást és szűrést is alkalmazniuk kell a gyermekek védelmében.

Ezek a szabályok már nem ajánlások – kötelezőek, és a be nem tartásuk bírságot, sőt akár a szolgáltatás felfüggesztését is eredményezheti. A kérdés az, hogy ezek az eszközök valóban a gyermek érdekét szolgálják-e, vagy csak megfelelnek egy minimum-elvárásnak.

A gyermekvédelmi szempontok nem csak tiltásokból állnak. Az ENSZ 25. számú kommentárja hangsúlyozza: a digitális tér lehetőség is lehet, ha azt a gyermekek igényeinek megfelelően tervezik. A privacy by design és safety by design megközelítések ma már nem technikai hóbortok, hanem jogi és etikai kötelezettségek – különösen, ha gyermekekről van szó.

A nagy platformok egy része ma már kínál szülői felügyeletet, gyermekbarát verziókat (pl. YouTube Kids), időkorlátot vagy tartalomszűrést. De ezek önkéntes megoldások – és gyakran csak a már ismert problémák után jelennek meg, nem megelőzésként.

A piaci logika – a figyelem monetizálása, a személyre szabott tartalom – szembemegy a gyermekek védelmének alapelveivel. Ezért fontos, hogy az állam ne csak szabályozzon, hanem ellenőrizzen és szankcionáljon is. Hazánkban a NMHH és a NAIH is vizsgálhatja a platformok gyakorlatait – de egyelőre kevés precedens van.

A digitális platformok nevelnek – akár akarják, akár nem. A kérdés, hogy ki mondja meg nekik: hogyan kellene?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rólam

  Dr. Makó Viktor vagyok , jogász, igazságügyi igazgatási és kormányzás–vezetés tudományi végzettséggel rendelkező szakember. Több mint 19 éve dolgozom a közigazgatásban, így széleskörű gyakorlati tapasztalattal rendelkezem az állami működés, a jogalkalmazás és a közszolgálat mindennapi kihívásairól. Jelenleg posztgraduális tanulmányokat folytatok adatvédelem, adatbiztonság és kiberjog területén. Szakmai érdeklődésem középpontjában a digitális közigazgatás, az állami adatkezelés, a technológiai fejlődés szabályozási kihívásai, valamint az információs társadalom jogi és biztonsági dimenziói állnak. Kutatásaim az információs tér és a kibertér biztonságos, ellenállóképes alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják, különösen az állam és a jog rendszeréből, valamint egy tágabb társadalmi–biztonsági kontextusból kiindulva. Érintem az információs tér szabályozásának elméleti és gyakorlati kérdéseit, a hálózatbiztonság jogi kereteit, valamint konkrét jelenségeket is, mint a közösségi média...
További információk

Mi az Államkód?

Üdvözlöm az Államkódon – egy olyan szakmai blogon, amely a digitális közigazgatás, az adatvédelem, a kiberbiztonság és a szabályozás határterületeit és összefüggéseit vizsgálja. Az oldal célja nem csupán az informálás, hanem az is, hogy reflexióra ösztönözzön. Olyan kérdéseket teszünk fel, mint például: -           Hogyan változik az állam szerepe a digitális korban? -           Miként alakul a hatalomgyakorlás, ha az adat az új nyersanyag? -           Mi a helye az egyénnek, a magánszférának és az állami kontrollnak a kibertérben? A digitális állam nem pusztán technológiai rendszer, hanem szabályok, jogosultságok, kockázatok és döntések összetett hálózata. Célom, hogy közérthető, de szakmailag megalapozott módon mutassam be: hogyan találkozik egymással az adat, a hatalom, a biztonság és a közigazgatási logika. A blog fókuszában többek közö...
További információk

A sötét minták mögött – Hogyan manipulálnak minket az online felületeken?

  „Elfogadom.” „Beállítások.” „Mégse.” Ismerősek ezek a gombok? És észrevetted már, hogy néha szinte lehetetlen megtalálni a „nem” opciót? Ez nem véletlen. Ez a digitális tér sötét oldala: a sötét minták világa. Mi az a „sötét minta”? A „sötét minták” ( dark patterns ) olyan tudatos tervezési technikák, amelyek célja, hogy a felhasználót rávegyék valamire, amit magától nem tenne meg – például hogy hozzájáruljon adatainak megosztásához, feliratkozzon egy hírlevélre, vagy ne tudjon könnyen leiratkozni. A fogalmat Harry Brignull UX-szakértő vezette be még 2010-ben, de azóta a digitális jog és adatvédelem egyik forró témájává vált – különösen az Európai Unió szabályozási fellépései nyomán. Tipikus példák – te is találkoztál velük Elrejtett visszautasítás : A cookie-elfogadás gomb hatalmas, de a „csak szükséges sütik” opció alig látszik vagy több lépés mögött van. Előre bejelölt hozzájárulás : Már ki van pipálva, hogy hírlevelet kérsz, vagy beleegyezel...
További információk