5. rész: Gyerekek a jövő kódjában – merre tart a digitális védelem?

A mesterséges intelligencia nem a jövő – hanem a jelen. És ez a jelen már most formálja a gyermekek mindennapjait. Tartalmakat ajánl, kommenteket szűr, gyanús felhasználókat blokkol – vagy épp beszélget velük chatbotként, digitális barátként. De milyen alapon? Milyen logika szerint? És ki ellenőrzi?

A mesterséges intelligencia (MI) rendszerek már nemcsak közvetítői, hanem aktív alakítói is a gyermekek digitális élményének. Az algoritmusok – még ha szándék nélkül is – döntéseket hoznak: mit lát a gyerek, mit nem, mit ajánl neki a rendszer, milyen képekkel, reklámokkal, mintákkal találkozik. Ezek a döntések gyakran láthatatlanok és visszafordíthatatlanok.

Az Európai Unió a 2024-ben elfogadásra kerülő Mesterséges Intelligencia Rendelet (AI Act) keretében szabályozni kívánja a gyermekeket érintő MI-alkalmazásokat. A jogalkotás magas kockázatú rendszereknek minősíti azokat az MI-alapú megoldásokat, amelyek:

  • gyerekek viselkedését elemzik,
  • iskolai teljesítményt értékelnek,
  • tanulási útvonalat ajánlanak,
  • vagy online jelenlétük alapján hoznak döntéseket.

E rendszerek esetében:

  • kötelező a megfelelőségi vizsgálat és nyilvántartás,
  • biztosítani kell az emberi felülvizsgálat lehetőségét,
  • és figyelembe kell venni a gyermek életkori sajátosságait – nemcsak technikailag, hanem jogilag és erkölcsileg is.

A gyermekek esetében az MI-vel kapcsolatos kockázatok túlmutatnak a szokásos adatvédelmi aggályokon:

  • torzított döntések születhetnek,
  • önkép- és identitásformáló hatás éri őket,
  • és a digitális lenyomatuk alapján a jövőjük is befolyásolható – például oktatási vagy egészségügyi döntések esetén.

A védelem tehát nemcsak technikai kérdés. Etikai, szabályozási és társadalmi kihívás is. A gyermek nem tesztalany – még ha sok MI-rendszer ma így is bánik vele. A digitális jövőben a gyermekek nem lehetnek algoritmusok áldozatai vagy adatprofilok – hanem tényleges jogalanyok, akiknek érdekeit minden digitális döntésnél figyelembe kell venni.

A „gyermekközpontú MI” még nem létezik. De létrehozható.

Ehhez:

  • az államnak szabályoznia,
  • a platformoknak terveznie,
  • a pedagógusoknak érteniük,
  • a szülőknek kérdezniük,
  • és a társadalomnak nyomást gyakorolnia kell.

A digitális gyermekvédelem nem statikus cél, hanem folyamatos újrakódolás. A kérdés nem az, hogy „meg lehet-e védeni a gyerekeket” – hanem az, hogy elég fontosnak tartjuk-e ezt a célt ahhoz, hogy valóban tegyünk érte.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rólam

  Dr. Makó Viktor vagyok , jogász, igazságügyi igazgatási és kormányzás–vezetés tudományi végzettséggel rendelkező szakember. Több mint 19 éve dolgozom a közigazgatásban, így széleskörű gyakorlati tapasztalattal rendelkezem az állami működés, a jogalkalmazás és a közszolgálat mindennapi kihívásairól. Jelenleg posztgraduális tanulmányokat folytatok adatvédelem, adatbiztonság és kiberjog területén. Szakmai érdeklődésem középpontjában a digitális közigazgatás, az állami adatkezelés, a technológiai fejlődés szabályozási kihívásai, valamint az információs társadalom jogi és biztonsági dimenziói állnak. Kutatásaim az információs tér és a kibertér biztonságos, ellenállóképes alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják, különösen az állam és a jog rendszeréből, valamint egy tágabb társadalmi–biztonsági kontextusból kiindulva. Érintem az információs tér szabályozásának elméleti és gyakorlati kérdéseit, a hálózatbiztonság jogi kereteit, valamint konkrét jelenségeket is, mint a közösségi média...
További információk

Mi az Államkód?

Üdvözlöm az Államkódon – egy olyan szakmai blogon, amely a digitális közigazgatás, az adatvédelem, a kiberbiztonság és a szabályozás határterületeit és összefüggéseit vizsgálja. Az oldal célja nem csupán az informálás, hanem az is, hogy reflexióra ösztönözzön. Olyan kérdéseket teszünk fel, mint például: -           Hogyan változik az állam szerepe a digitális korban? -           Miként alakul a hatalomgyakorlás, ha az adat az új nyersanyag? -           Mi a helye az egyénnek, a magánszférának és az állami kontrollnak a kibertérben? A digitális állam nem pusztán technológiai rendszer, hanem szabályok, jogosultságok, kockázatok és döntések összetett hálózata. Célom, hogy közérthető, de szakmailag megalapozott módon mutassam be: hogyan találkozik egymással az adat, a hatalom, a biztonság és a közigazgatási logika. A blog fókuszában többek közö...
További információk

A sötét minták mögött – Hogyan manipulálnak minket az online felületeken?

  „Elfogadom.” „Beállítások.” „Mégse.” Ismerősek ezek a gombok? És észrevetted már, hogy néha szinte lehetetlen megtalálni a „nem” opciót? Ez nem véletlen. Ez a digitális tér sötét oldala: a sötét minták világa. Mi az a „sötét minta”? A „sötét minták” ( dark patterns ) olyan tudatos tervezési technikák, amelyek célja, hogy a felhasználót rávegyék valamire, amit magától nem tenne meg – például hogy hozzájáruljon adatainak megosztásához, feliratkozzon egy hírlevélre, vagy ne tudjon könnyen leiratkozni. A fogalmat Harry Brignull UX-szakértő vezette be még 2010-ben, de azóta a digitális jog és adatvédelem egyik forró témájává vált – különösen az Európai Unió szabályozási fellépései nyomán. Tipikus példák – te is találkoztál velük Elrejtett visszautasítás : A cookie-elfogadás gomb hatalmas, de a „csak szükséges sütik” opció alig látszik vagy több lépés mögött van. Előre bejelölt hozzájárulás : Már ki van pipálva, hogy hírlevelet kérsz, vagy beleegyezel...
További információk