Adatvédelem, kiberbiztonság és használhatóság egyensúlya egyszerűen

A mai digitális világban mindenki azt szeretné, hogy az adatai biztonságban legyenek – de azért ne kelljen háromszor belépni és tíz gombot megnyomni minden alkalommal. Az adatvédelem, a kiberbiztonság és a használhatóság három külön világ, de egy jól működő rendszerben együtt kell létezniük. Ha valamelyik túlsúlyba kerül, a másik kettő sérül. De vajon hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt?

Mi ez a három dolog pontosan?

  • Adatvédelem: A személyes adatok feletti kontroll biztosítása. Itt lép be a GDPR és az információs önrendelkezés.
  • Kiberbiztonság: A rendszerek védelme a hackerek, vírusok és belső hibák ellen.
  • Használhatóság: Mennyire könnyen tudja egy átlagos felhasználó használni az adott rendszert.

Mi történik, ha borul az egyensúly?

Ha túl bonyolult a biztonság, az emberek inkább kikerülik: leírják a jelszavakat, megosztják másokkal, kikapcsolják a kétfaktoros azonosítást. Ha viszont túl egyszerű, akkor az adatok kerülnek veszélybe – például az automatikus bejelentkezés vagy az alapértelmezett cookie-elfogadás nem igazán barátja az adatvédelemnek.

Mi lehet a megoldás?

Szerencsére az uniós szabályozás, például a GDPR is felismerte ezt. Az egyik kulcsfogalom a „privacy by design and by default” – vagyis az adatvédelmet már a rendszer tervezésénél figyelembe kell venni, és alapértelmezésként is érvényesíteni kell (GDPR 25. cikk).

Ez nemcsak jogi elvárás, hanem józan belátás is: a felhasználók csak akkor bíznak egy rendszerben, ha azt érzik, kézben tartják, mi történik az adataikkal. Ebben segít egy jól érthető adatvédelmi tájékoztató, átlátható beállítások, vagy akár az is, hogy egy gomb megnyomásával módosíthatjuk, mit osztunk meg.

A felhasználó nem csak célpont, hanem szereplő

Nem elég, ha egy rendszer technikailag megfelel – a felhasználónak is értenie kell, mit történik. A digitális írástudás, különösen az adatkezelés és a kiberbiztonság terén, ma már alapfeltétel. Ezért is fontos a szolgáltatók felelőssége abban, hogy az adatvédelmi tájékoztató ne egy jogi dzsungel legyen, hanem érthető, átlátható segítség.

Az EU válaszai: AI Act, NIS2

Az uniós jogalkotás sem maradt tétlen: a NIS2 irányelv a hálózati rendszerek biztonságát erősíti, míg a mesterséges intelligencia szabályozására készülő AI Act azt célozza, hogy a fejlett MI-alapú rendszerek ne sodorják veszélybe a felhasználók jogait. A magas kockázatú rendszerek – például arcfelismerés vagy profilalkotás – csak szigorú garanciákkal működhetnek majd.

Példa a mindennapokból: okoseszközök

Az okosórák, hangasszisztensek és egészségügyi kütyük rengeteg adatot gyűjtenek. De vajon tudjuk, hová kerülnek ezek az információk? És ha az eszköz dönt helyettünk – például, hogy mikor mozogjunk vagy mit vegyünk – akkor az algoritmus logikáját is ismerjük? A láthatatlan döntéshozatal éppen ebben rejti veszélyét: az érintett gyakran nem tudja, hogy adatokat használnak fel a háttérben.

És mi a helyzet az „etikus trükközéssel”?

A szakirodalmak szerint egyre több az olyan tervezési trükk, amely látszólag a használhatóságot szolgálja, de valójában megtéveszti a felhasználót – ilyenek például a kiemelt „Elfogadom” gombok, miközben a „Nem kérem” el van rejtve. Ezek a sötét minták (dark patterns) komolyan sértik az adatvédelmi és etikai alapelveket – az EU szabályozása ezeket is kezdi célkeresztbe venni.

Hogyan tovább?

A digitális világban nem lehet kompromisszumokat kötni a biztonság, a jogszerűség és a használhatóság rovására. Egyensúly csak akkor jöhet létre, ha a tervezők, fejlesztők, jogászok és felhasználók közösen keresik a legjobb megoldásokat. Igen, lehet biztonságos és könnyen kezelhető egy rendszer egyszerre – ehhez azonban tudatos tervezésre, világos szabályozásra, korszerű technológiára és felhasználói tudatosságra van szükség. A jövő sikeres informatikai rendszerei azok lesznek, amelyek mindhárom szempontot egyszerre képesek érvényesíteni.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rólam

  Dr. Makó Viktor vagyok , jogász, igazságügyi igazgatási és kormányzás–vezetés tudományi végzettséggel rendelkező szakember. Több mint 19 éve dolgozom a közigazgatásban, így széleskörű gyakorlati tapasztalattal rendelkezem az állami működés, a jogalkalmazás és a közszolgálat mindennapi kihívásairól. Jelenleg posztgraduális tanulmányokat folytatok adatvédelem, adatbiztonság és kiberjog területén. Szakmai érdeklődésem középpontjában a digitális közigazgatás, az állami adatkezelés, a technológiai fejlődés szabályozási kihívásai, valamint az információs társadalom jogi és biztonsági dimenziói állnak. Kutatásaim az információs tér és a kibertér biztonságos, ellenállóképes alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják, különösen az állam és a jog rendszeréből, valamint egy tágabb társadalmi–biztonsági kontextusból kiindulva. Érintem az információs tér szabályozásának elméleti és gyakorlati kérdéseit, a hálózatbiztonság jogi kereteit, valamint konkrét jelenségeket is, mint a közösségi média...
További információk

Mi az Államkód?

Üdvözlöm az Államkódon – egy olyan szakmai blogon, amely a digitális közigazgatás, az adatvédelem, a kiberbiztonság és a szabályozás határterületeit és összefüggéseit vizsgálja. Az oldal célja nem csupán az informálás, hanem az is, hogy reflexióra ösztönözzön. Olyan kérdéseket teszünk fel, mint például: -           Hogyan változik az állam szerepe a digitális korban? -           Miként alakul a hatalomgyakorlás, ha az adat az új nyersanyag? -           Mi a helye az egyénnek, a magánszférának és az állami kontrollnak a kibertérben? A digitális állam nem pusztán technológiai rendszer, hanem szabályok, jogosultságok, kockázatok és döntések összetett hálózata. Célom, hogy közérthető, de szakmailag megalapozott módon mutassam be: hogyan találkozik egymással az adat, a hatalom, a biztonság és a közigazgatási logika. A blog fókuszában többek közö...
További információk

A sötét minták mögött – Hogyan manipulálnak minket az online felületeken?

  „Elfogadom.” „Beállítások.” „Mégse.” Ismerősek ezek a gombok? És észrevetted már, hogy néha szinte lehetetlen megtalálni a „nem” opciót? Ez nem véletlen. Ez a digitális tér sötét oldala: a sötét minták világa. Mi az a „sötét minta”? A „sötét minták” ( dark patterns ) olyan tudatos tervezési technikák, amelyek célja, hogy a felhasználót rávegyék valamire, amit magától nem tenne meg – például hogy hozzájáruljon adatainak megosztásához, feliratkozzon egy hírlevélre, vagy ne tudjon könnyen leiratkozni. A fogalmat Harry Brignull UX-szakértő vezette be még 2010-ben, de azóta a digitális jog és adatvédelem egyik forró témájává vált – különösen az Európai Unió szabályozási fellépései nyomán. Tipikus példák – te is találkoztál velük Elrejtett visszautasítás : A cookie-elfogadás gomb hatalmas, de a „csak szükséges sütik” opció alig látszik vagy több lépés mögött van. Előre bejelölt hozzájárulás : Már ki van pipálva, hogy hírlevelet kérsz, vagy beleegyezel...
További információk